A numizmatika a különféle pénzek és pénzrendszerek kialakulásával, a pénzhasználattal, a pénzveréssel, illetve ezek történetével foglalkozó segédtudomány. Összefoglaló névvel és erősen leegyszerűsítve pénztörténetnek is szokták nevezni. Kevésbé elterjedt elnevezése pénztudomány.

A numizmatika elnevezés a görög eredetű ‘nummos’ szóból származik. Onnan került át a latinba, miként azt a 2. században élt grammatikus, Sextus Pompeius Festus is feljegyezte. Mindkét nyelvben a forgalomban lévő törvényes pénzt jelentette. Paulus Diaconus,  a Nagy Károly frank uralkodó (8-9. század) udvarában élt történetíró a latin nummus szót a görög nomisma szóból eredezteti, de ugyancsak pénz jelentéssel.

A numizmatika vizsgálódási körébe tartozik:

a pénz tulajdonságai, sajátosságai,

a pénzek fizikai jellemzői (anyag, súly, felirat, ábrák, fémtartalom stb.),

a pénzverés, pénzkészítés, pénzhamisítás,

a pénzhasználat, pénzforgalom,

a nem fizetőeszközként használt érmék (emlékérmek, plakettek, zsetonok).

A numizmatika szempontjából pénznek minősül minden olyan, meghatározott értékkel rendelkező tárgy, amely belső értéke vagy valamely törvényerejű rendelkezés következtében a kereskedelmi forgalomban – hosszabb vagy rövidebb ideig – állandó fizetési eszközként használatban volt.

A numizmatika ismerete a gazdaságtörténet tanulmányozásához elengedhetetlen, ugyanakkor elsődleges szerepet kap a régészeti leletek datálásában, hiszen a pénzleletek a régészet legpontosabb idő-meghatározóiként működnek. Ezek mellett a numizmatika jelentős a metrológia (méréstudomány), a művészettörténet, a kronológia és a művelődéstörténet szempontjából is.